Az ok

A gyerek nem tanul. Nem érdekli semmi. Neveletlen. Egész nap az utcán lóg. Rossz nézni, ahogy kínlódik, szenved. Nem tud magával mit kezdeni. Legszívesebben... 
Amikor én ennyi idős voltam... Most mondja meg, mit csináljak vele!?

Ismerősek ezek a szavak? Gyakran megfogalmazódtak? Vagy a felszínre is törtek? Esetleg egy-két nyakleves kíséretében? 

Tehetetlen düh? Elkeseredettség, reményvesztettség? Mi az, ami a hatalmába kerítette kedves olvasóm?

Észrevette, hogy a legtöbb, szinte ránk tukmált televíziós, rádiós műsor, vagy összekapott, összecsapott internetes platform nem hordozta magában a megoldást? 

forrás:kepeslapneked.lapunk.hu

Hogyan is tehette volna, hiszen az a korosztály igyekszik segíteni a fiatalabbaknak, amelyik mindent megtett - így én is sajnos - vagy megtenni elmulasztott, hogy a mai fiatalok azokkal a szinte megoldhatatlannak látszó gondokkal küzdjenek, amelyek legalább annyira bántják az okozókat, mint az "áldozatokat". 

De, hogy pontosan ki, minek számít ... ?! Nincs is igazán markáns határ a kettő (vagy több) között.

Távolról sem vagyok tévedhetetlen, de a jobbítás, segítés szándéka  - amivel, mint tudjuk a pokolba vezető út is ki van kövezve - átitat és töredelmesen bevallom az az önös érdek is mozgat, hogy nekem (is) jó legyen.

Jó legyen élni egy  - minden értelemben - egészséges társadalomban, hogy gyermekeimmel együtt, normális, biztonságos, kiszámítható, kiismerhető közegben élhessük meg a mindennapokat. 

Ha másnak jó, nekem is jó és még egy közhelyet ideszögezve: a fiatalok a jövőnk zálogai. 

Én szeretném őket épen és értékesen kiváltani.

Úgy éreztem tapasztalataimat jobban hasznosíthatnám, ha megosztanám másokkal, termékeny és eredményes vitát generálhatnék,  illetve a felmerülő kérdésekre igyekeznék a legjobb tudásom szerint használható válaszokat adni.

Terveim szerint más fórumokra is kiterjeszteném a disputát, így még gazdagabb anyag állna azok rendelkezésére, akik gyógyírt keresnek azon gondjaikra, sérelmeikre, problémáikra, amiből fent ízelítőt nyújtottam. 

Bejegyzésről bejegyzésre egy-egy feszítő kérdést fogok körüljárni, ami reményeim szerint továbbgondolásra sarkallja a szülőket és ötletet, vagy igazolást adhat a gyerekeknek, fiataloknak is, akik a saját bőrükön érzik, amit nem kellene, hogy érezzenek. 

Lássuk, mi sül ki belőle!