2016. április 13., szerda

Mit is ír a hogyishívják? - Első rész.

Első általános iskolás kislány írásképe a tanító néni szerint csúnya. Ezt szeptemberben közölte a szülővel. Nem a gyerekkel, nem a gyerekkel és a szülővel, hanem csak és kizárólag a szülővel.
Áprilisban a kislány szépírási versenyen első helyezést ért el. A történet itt véget is ér. Vagy lehet, hogy épp itt kezdődik?

A következő kérdések merültek fel bennem:
1.      Mikorra kell egy gyermeknek (biztonsággal) írnia tudni?
2.      Miért nem közölte a tanító a gyermekkel, hogy kifogása van az írásával?
3.      Miért a szülővel közölte csupán a fenti tényt?
4.      Mit tett az elmúlt félév során, hogy szebben írjon?
5.      Miért ír szebben, és valóban ennyit javult-e az írása?
Bármilyen tantárgyat hozhattam volna fel példának, de most ezzel kapcsolatban keresett meg egy szülő. Igyekszem általános érvényű megállapításokra szorítkozni.

Nos, nézzük a válaszokat a kérdések sorrendjében!
1.    Többféle felfogás létezik és megoszlanak a vélemények, de abban egyre több tanár egyetért, hogy nem okvetlenül fontos első év végére hibátlanul írnia és olvasnia egy tanulónak. 

Nem számít ütődöttnek, elmaradottnak az a gyerek, aki csak később sajátítja el a betűvetés tudományát. 

      Magam részéről a második, vagy a harmadik év végi stabil tudással megelégednék egy olyan korban, ahol érettségizettek jelentős hányada tulajdonképpen funkcionális analfabéta.
Persze nem véletlenül. Olvasni, írni elméletileg megtanítják őket, de soha, vagy nagyon ritkán kerül sor arra, hogy mélységében tárják fel, mennyire érti egyáltalán az olvasott szöveget a diák. Más tantárgyakból elért gyenge teljesítmény legtöbbször pont az olvasásértés hiányosságaiból származik. Képzeljük, csak el mennyire nehéz lehet úgy tanulni, ha nem értem, amit olvasok, ezért nem olvasok, mert kudarcélményem van és beindul a spirál!

forrás:szeretlekmagyarorszag.hu

Szeretném, a figyelmet egy méltatlanul elhanyagol tudományra irányítani a figyelmet és ez pedig a pedológia  Ez a tudomány többek között a gyermek fizikai és pszichés adottságait igyekszik egy tető alá hozni és a követelményeknek a fizikális, testi képességekhez történő igazítására szolgálna.
Most mindenki nézzen annak a kezének a középső ujjára, amivel írni szokott! Tapintsa ki az első újpercen keletkezett bőrkeményedést (duncsot), amit első általánosban szerzett azzal, hogy nem jól tartotta a ceruzát, vagy tollat, mert nem volt rá képes, de nem figyelmetlensége, hanem fizikai adottságai miatt. A gyerekek ujjpercei ugyanis rövidek és a ceruza, vagy a toll megtámasztására csak korlátozottan alkalmasak. Ahhoz, hogy egy gyerek a vonalak között maradhasson, nagyon kell szorítania a ceruzát. 
Kedves szülők! Nézzék meg, hogyan ír gyermekük, hogyan szakítja szinte át a papírt nagy igyekezetében, hogyan vés kiradírozhatatlan jeleket a füzetébe! (A képen látható kislánynak is szabálytalan a ceruzatartása.)

forrás:netboard.hu
A kép csak illusztráció

Ekkor keletkezik a duncs és ezért kellene várni az írásoktatással, illetve alternatív módszerként a homokba, vagy lisztbe ujjbeggyel írást kellene szorgalmazni. Nincs itt többről szó, mint egészen egyszerűen arról, hogy tudomásul vesszük a gyermek arányait és az ehhez kapcsolódó képességeit és nem követelünk lehetetlen tőle.    
Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy irreális és felesleges elvárás az az elharapódzott buta divat, miszerint, már az óvodás évek alatt megtanítják (a szülők) a gyerekeket írni és olvasni. Nem véletlenül mer a tanítónő olyat kérni, ami akár csak húsz évvel ezelőtt eszébe sem jutott volna egyetlen valamirevaló tanítónak sem. Nem kért ő többet, mint amihez hozzászoktatták. 
Na, de milyen áron?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése