Az én PISA felmérésem

A karácsonyi dömpinget a posta képtelen volt feldolgozni. A postások már meg sem próbálták kézbesíteni a csomagokat, csak értesítőket dobáltak, amerre csak jártak.

Így, a hozzám hasonló megannyi sorsüldözöttel együtt naponta álltam egyre fogyó türelemmel a végeláthatatlan sorokat a postahivatalban. 

 forrás:pixabay.com

Előttem kettővel két átlagosnak mondható fiatalember igyekezett átvenni a nem nevükre szóló küldeményt. A postahivatalnok kérdezte, hogy milyen hozzátartozó az illető, aki nem értve a kérdést visszakérdezett. A hivatalnok megismételte a kérdést, de a fiatalok csak néztek egymásra tanácstalanul.

A hátuk mögött sorban álló úr átfogalmazta a kérdést:

- Mi neked, akinek a leveléért jöttél?

- Az anyám-hangzott a bizonytalan válasz.

- Akkor írja azt oda, hogy a fia!- replikázott rá a postás az ablakocska mögül.

Nem volt más hátra, mint az a fránya aláírás, amit nem is tartott tovább egy percnél és elárulom, nem azért nem ment gyorsabban, mert meg kellett mutatni, egyáltalán hol is írjon alá, hanem a tollal állt haragos viszonyban a szóban forgó „nagyreményű” fiatal, aki a húszas évei elejét taposhatta.

Ez a rövid jelenet mindennél jobban érzékelteti, PISA felmérés értelmezés így, felelősség tologatása úgy, katasztrofális a helyzet Magyarországon.

Kérem, aki mást tapasztalt, vagy másképp gondolja, győzzön meg az ellenkezőjéről! Tényekkel.

Köszönöm olvasóimnak az egész éves figyelmet és szeretnék mindenkinek jó egészséget, eredményekben gazdag új esztendőt kívánni.