Lassan a vége felé közeledik a
szépírás tanításának, illetve nem tanításának apropójából született
fejtegetésem, amivel első sorban a még kezdő szülőknek szeretnék támpontot és
választ adni az evidensnek tűnő „Mi is történik valójában?” kérdésükre.
4. Mit tett az elmúlt (fél)év során, hogy szebben írjon?
Röviden a válaszom az, hogy
semmit. Kicsit lazítva a kereteken, azt felelem hárított.
forrás:onkepzes.hu
Sajnos csak ismételni
tudom magamat, de nem tehetek másként hiszen, akkor nem mondanék igazat. Most
és itt pedig a valós okok feltárása zajlik.
A szülő nem számolt be egyetlen
külön feladatról, vagy korrepetálásról sem – ami eléggé nevetségesnek hangzik, ha
egy elsős szépírására vonatkoztatva merül fel megoldásként – nem ismertetett
velem egyetlen gyakorlati fogást sem, amire a tanár a figyelmét felhívta volna.
Ugyanolyan váratlanul érték az események, mint a kedves olvasót érhették, annyi
különbséggel, hogy időben hónapokig húzódott, ami itt néhány perc alatt elolvasható.
Feltételezhetjük, hogy a szülő
rosszul emlékszik, vagy szándékosan torzít, de azt is, hogy valóban a
színtiszta igazat mondja, hiszen az egész eset, egy szép eredmény apropóján
keresztül bukkant a napvilágra és tulajdonképpen én gondoltam csupán, hogy
érdemes rögzíteni. Nem egy panaszos szülő mondatait kívánom alátámasztani,
mivel a szülő és a tanár, illetve az iskola között nem alakult ki vita.
Fogadjuk el azt a sajnálatos
tényt, hogy nem történt a tanár részéről a korábban már ecsetelteken kívül
semmiféle beavatkozás a tanulási folyamatba!
Ha kíváncsi az előzményekre,
akkor azt itt, a folytatást pedig itt olvashatja el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése