Ugrás a fő tartalomra

A nagy harci helyzet ...

… az, hogy nincs idő tétovázni.


Amikor belekezdtem segítő szándékú blogom írásába, még nem láthattam, hogy a legkülönfélébb problémakörök felvázolása, legalább kétszer, ha nem háromszor annyi problémát és gondot hoz a felszínre, amit illene legalábbis érintenem.


Megértettem, hogy nem járhatom végig az utat a csecsemőkortól a fiatal felnőtt korig, nem tehetem meg, hogy egy év múlva is például még csak a csecsemők fogzásáról írjak, mivel olvasóim a legkülönfélébb életkori sajátosságokkal kapcsolatos tapasztalatokra kíváncsiak és azokra keresnek megoldásokat.


Persze az is lehet, hogy túl nagyot markoltam és elegendő lett volna csak egy kisebb életszakaszra specializálódnom, de azt éreztem, hogy tapasztalataim ugyan széleskörűek, megoldásaim működnek, azok mégis leginkább a gyermek egyedfejlődésének egészére érvényesek, mintsem néhány évet felölelő epizódra, epizódokra. 
Természetesen az egyedfejlődés is epizódokból áll, de úgy gondolom, adott életszakasz minden nehézségét ismerő szakemberek, ezt a tudást már lefektették, őket sem meghaladni, sem megcáfolni nem tudom, de nem is akarom, hanem éppen ellenkezőleg: az igazolható eredményeket, saját tapasztalataimra (is) épülő kipróbált eljárásokkal, tippekkel és trükkökkel szeretném tovább erősíteni és praktikus tanácsokat adni, pontosabban segíteni abban, hogy mindenki megtalálhassa kérdéseire a megnyugtató válaszokat.


Mint említettem, nem ragadhatok le egyetlen korcsoportnál és egyetlen problémakörnél sem, ezért úgy határoztam, hogy nem időrendben, hanem problémacsoportonként, véletlenszerűen (azért nem teljesen) ragadok ki eseteket és azt dolgozom fel.

Az azonos tárgyban keletkező írásaimat jól követhető módon jelölni fogom, így a tisztelt olvasó érdeklődési körének megfelelően kedvére szűrheti a tartalmat.
Leginkább aktualitásokhoz fogom kötni bejegyzéseimet. Hamarosan előrukkolok például az osztály kirándulásokról szóló vita-, illetve gondolatindítómmal.


Ellenkező (alátámasztott) véleményekig, javaslatokig, ezt a tematikát fogom követni, abban a reményben, hogy ezzel színesebb és érdekesebb tartalmat leszek képes szolgáltatni, mintha egy-egy témában “szakbarbárkodnék” az unalomig.


Kívánok kellemes olvasgatást és azt, hogy mindenki megtalálja, amit keresett!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A félelem fogságában: Hogyan segítsük a fiatalokat, hogy ne féljenek a hibáktól? A félelem fogságában: Hogyan segítsük a fiatalokat, hogy ne féljenek a hibáktól? A mai fiatalok élete tele van kihívásokkal, a versenyhelyzet pedig szinte minden területen – az iskolában, a munkaerőpiacon és a közösségi médiában egyaránt – elképesztő nyomást helyez rájuk. Ennek egyik legjelentősebb mellékhatása a **hibázástól való szorongás és félelem**, ami sokakat visszatart a próbálkozástól és a fejlődéstől. De miért vált ennyire bénító erővé a kudarc gondolata, és mit tehetünk ellene? Mi áll a félelem hátterében? A "tökéletesség" kultúrája A közösségi média egy olyan illúzióvilágot teremtett, ahol a "sikeres" élet hibátlan, és a kudarcok nem kapnak helyet. Ez a torz kép azt sugallja, hogy a hibázás nem egy természetes része a tanulási folyamatnak, hanem szégyenteljes és kerülendő esemény. A posztok és a valóság közötti szakadék pedig komoly önérté...

Ki, kit is nevel? Első rész.

Kutyát sétáltattam  a belvárosban, nem messze egy fagylaltozótól. Arra lettem figyelmes, hogy meglehetősen nagy hanggal egy félig-meddig veszekedő család közeleg. Mikor olyan távolságba értek, kivehettem min is kaptak össze. Íme a színmű, melynek a “Ki, kit is nevel?” címet adtam.   

Mit is ír a hogyishívják? - Második rész

A következő kérdések megválaszolásával folytatom az eset vélhető magyarázatát és az tanulságok levonását.